2 Chronicles 1
1 Mikor Salamon, Dávid fia, megerősödött királyságában; mert az Úr, az ő Istene vele volt és igen felmagasztalta őt:
2 mondta Salamon egész Izráelnek, az ezred- és századparancsnokoknak, a bíráknak egész Izráelszerte, az ősháztájak főinek,
3 és elment Salamon és vele az egész gyülekezet a bámához, mely Gibeonban volt; mert ott volt az Isten gyülekezeti sátora, melyet Mózes, az Úr szolgája, a sivatagban készített.
4 Bár az Isten ládáját felvitte Dávid Kirjat-Jeárimból a helyre, melyet készített neki Dávid; ugyanis egy sátort vert neki Jeruzsálemben;
5 de a rézoltár, melyet Húr fiának, Úrinak fia, Becaleél csinált, ott volt az Úr hajléka előtt; és azt kereste fel Salamon és a gyülekezet.
6 És ott áldozott Salamon az Úr előtt, azon a rézoltáron, mely a gyülekezet sátorához tartozik; és ezer égő áldozatot áldozott rajta.
7 Azon éjszaka megjelent Isten Salamonnak; és azt mondta neki: Kérj, mit adjak neked.
8 És azt mondta Salamon Istennek: Te nagy kegyelmet tettél atyámmal, Dáviddal; és engem tettél királlyá helyébe.
9 Most, Uram Istenem, bizonyuljon be atyámnak, Dávidnak adott szavad; mert te engem oly nép felett tettél királlyá, mely számos, mint a föld pora.
10 Tehát bölcsességet és megértést adj nekem, hogy ki- és bejárhassak ez előtt a nép előtt; mert hogy ítéljem ezt a te nagy népedet?
11 Erre azt mondta Isten Salamonnak: Mivel ez volt a szíveden, és nem gazdagságot, kincseket és tisztességet kértél, sem ellenségeid életét, sőt hosszú életet sem kértél; hanem bölcsességet és megértést kértél magadnak, hogy ítélhesd népemet, mely felett királlyá tettelek:
12 a bölcsesség és a megértés meg van adva neked; gazdagságot, kincseket és tisztességet pedig olyat adok néked, amilyen nem volt az előtted való királyoknak és az utánad levőknek sem lesz olyan.
13 Így vonult be Salamon, aki annál a bámánál volt, mely Gibeonban van, Jeruzsálembe a gyülekezet sátorának színe elől; és uralkodott Izráelen.
14 És harci szekereket és hátas lovakat gyűjtött Salamon, úgyhogy ezernégyszáz harci szekere volt neki és tizenkétezer hátas lova; melyeket a szekerek városaiban és a király mellett Jeruzsálemben helyezett el.
15 És az ezüstöt meg az aranyat olyanná tette a király Jeruzsálemben, mint a köveket; a cédrusfát meg olyanná tette, mint a vad fügefa, mely az Alföldön tömegben van.
16 A Salamonnak való lovakat pedig Egyiptomból szállították; éspedig ménesenként vették Salamon bevásárlói, egy ménest egy bizonyos áron.
17 És mikor felhozták, egy szekér hatszáz ezüstön jött ki Egyiptomból, egy ló pedig százötvenen. A hitti királyoknak és az arám királyoknak is mind így történt a szállítás őáltaluk.